[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Ne fenyegesse az én tímáraimat, hogy kirúgjaQket. Ezeket az embereket én tanítottam be.Ha kitesszük Qket, ebbQlcsak nekünk lesz kárunk.Ezt értsék meg az urak.Valóban lezajlott-e ez a vita, és így zajlott-e le, errQl sokatbeszéltek az üzemben, de hogy Keller és Mendelényi Vilmosnem egyeznek, azt mindenki tudta.Azt viszont már kevesen,hogy Mendelényi Vilmos megkísérelte eladni a részvényeit, denem talált vevQre.A Keller-gyár bukott cég.Ez volt a pénzesemberek véleménye.Az igazgató manQvere tovább rontott ahelyzeten.A Mendelényi testvérek összevesztek.Somaárulással vádolta Vilmost, az viszont tagadott.Azt állította,rágalom, hogy szabadulni akart a részvényeitQl; ellenségesmanQver.Végül is kezet fogtak, látszólag kibékültek, de többésohasem bíztak egymásban.A Kellerek körül mindig is szövQdtek legendák.Ezeketgyakran fölemlegették a családi vacsorákon, és utólag nagyokatnevettek a bajokon.E legendák egyike volt Dolfi és Guszti kalandja franciaföldön, Lucien Lecoque gyárában.Lecoque megbecsültszemélyisége volt a francia divatiparnak.Lille melletti bQr- éscipQgyárában készültek a legelegánsabb sevrócipQk.Azarisztokrata hölgyeknek és amerikai milliomosnQknek dolgozópárizsi divatszalonok évekre elQre lekötötték LecoqueluxuscipQit.A dinasztiaalapító Keller Frigyes által beléjük tápláltambíció vitte rá a fiúkat arra, hogy az egyik sorozatgyártófrancia cipQgyár helyett Lecoque-nál próbálkozzanak.Szerencséjük volt.A Kellereknek mindig részük voltszerencsében és balszerencsében is.Éppen akkor Lecoque - apárizsi divatkirályhoz, Patouhoz fqzQdQ baráti kapcsolataimiatt - hajlandó volt tQle elfogadni egy külön rendelést.A párizsi divatkirály nem kínált pénzt Lecoque-nak. Volt annak bQven, el se tudta költeni, mert kora reggeltQl késQéjszakáig a gyárban rostokolt.Az ebédjét is odahozták.Gyermeke nem volt, a feleségétmár eltemette, vagyonát végrendeletileg egy cipQmúzeumfelállítására hagyta.A végrendeletben megszabta, hogy amúzeumnak be kell mutatnia a nQi lábbeli fejlQdését QsidQktQlnapjainkig, mikor a lábbeliipar a csúcsra jutott, vagyis aLecoque-cipQkig.Arcképét is elkészíttette.Kecskeszakállával,frakkján a Becsületrend vörös szalagjával úgy festett, mint egyminiszterelnök.Ez a kép függ a múzeum kupolatermében.Lecoque, nem is jogtalanul, cipQmqvésznek tartotta magát -most Patou is azzal kecsegtette: új kollekciójával páratlanlehetQséget kap, hogy kiélje alkotói tehetségét.A Lecoque-gyárnak, hogy teljesíthesse a különrendelést,munkásokat kellett felvennie.Elcsábított a konkurrenciátólnéhány mestert, de ez kevés volt.A Keller testvérekkel aPatou-rendelés nélkül szóba sem álltak volna, így azonbanvégigforgatták segédkönyvüket, s mikor látták, hogy jó hírqmorva meg bajor gyárakban dolgoztak, fölvették Qket egyhetipróbaidQre.Lecoque-ot háta mögött a munkásai Papa Sevrónaknevezték, de nevezhették volna a Sevró pápájának is.Vegyészeivel, sok-sok évi kísérletezéssel olyan pácokat állítottelQ, hogy a nála kikészített sevró meg sevrett bQröketkülönlegesen selymes tapintásukról azonnal megismerték aszakemberek.Ezeknek a cserzQanyagoknak a titkát szerettevolna ellesni a két Keller.Második este meghívta Qket néhány szaktárs a Libellule-be,a tímárok kedvelt bisztrójába.Megkóstoltatták velük aLibellule híres véres hurkáját, ittak reá néhány pohár calvadost,megdicsérték Guszti francia kiejtését, aztán hol tréfálkozva, holelkomorodva meséltek egy tímárról, akit a konkurenciacsempészett be a gyárba. - Tudják, szaktársak - mondta Jeannot, a vegykonyha mestere-, mi figyeljük az új embereket.Nálunk az a szokás, akibelépett Lecoque-hoz, az megbecsüli magát.Az a fickó már amásodik héten szaglászni kezdett.A vegyítési arányokatfigyelte meg a hQfokot.Egyszóval olyasmirQl faggatózott, aminem tartozott reá.Szombat este meghívtuk ide, a Libellule-be,s mikor éjjel hazaindult, amott, a sarkon túl ismeretlenekelkapták, zsákot húztak reá, és úgy ellazsnakolták, hogy egyhónapig reszketett a feje.A fiú megértette ezt a jóakaratúfigyelmeztetést.Többé be sem tette a lábát a gyárba.Jeannotbarátságosan megemelte a poharát:- Igyunk még egy kortyot, cimborák.Kellerék megértették a figyelmeztetést.Gusztit a finombQrosztályra tették segédmunkásnak, Adolfitt is hasítómesterként dolgozott.így teltek a hetek.Nemkérdeztek semmit, végezték a dolgukat.A szerencse nem hagyta el Qket.Gusztinak érett baritonjavolt, és Jeannot mester a Libellule-ben nótázás közbenfelfigyelt rá.Odaült melléje.- Volna-e kedve belépni a gyár énekkarába? Én vagyok adalárda elnöke.Azontúl Guszti minden kedden és csütörtökön este héttQlkilencig együtt fújta a bQrösökkel.Ennek köszönhette, hogymikor a vegykonyha egyik embere leforrázta a kezét, a mesterGusztit vette maga mellé [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • przylepto3.keep.pl